Voltál már valaha bizonytalan magadban?
Én igen, bizonytalan, és elveszett, végig nézem ezt a létezésem 14 éves koromtól, és azt látom, hogy sodródtam, mert kerestem.
Egy olyan hajón sodródtam ahol nem volt kapitány, ahol nem volt legénység, és még a vitorla is szakadt volt, az iránytű amit vettem az meg nem a helyes irányt mutatta, futottam zátonyra, átéltem viharokat, de a hajót sosem hagytam el.
Érdekes megnézni mennyi ember szállt fel mellém, akik hozták az ő rossz iránytűjüket, és még a fedélzetet is rongálták takarítást színlelve, én mindig ott voltam, ez az én hajóm, az én döntéseim uralkodnak rajta, hát ki hibája ha süllyedt?
Az is benne van, hogy néha hajót kell válts, de te mindig ugyan az maradsz.
Ha nem tudod viszont, hogy ki vagy, néha a legénység adhat tanácsot, hogy most be kéne állni kicsit segíteni evezni, míg valaki már át is vette az irányítást, és rossz irányba kormányoz, amit te nem látsz mert épp evezel.
Ezek az emberek le fognak ugrani ha kell, vagy eleve csak bújkálnak a hajón, kapaszkodnak rajta amíg viszed őket, de közbe lyukakat vájnak a hajódra.
Hosszú utat kell néha bejárj, és el kell hagynod néhány hajót, hogy meg találd magad, de nem maradhatsz a szárazföldön, hajlandónak kell lenned, újra vízre szállni, és hajlandónak kell lenned új legénységet keresni, ha erre nem vagy képes egy csónakban fogsz evickélni a nyílt vízen mindennek kitéve.
Az is lehet te szeretnél más hajón segíteni, ezzel sincs semmi baj, de ha épp fulladozol a vízbe és valaki épp arra jár nem biztos fel kell szállnod, lehet tovább kell még úsznod, lehet csak annyi időre kell felszállnod míg kiraknak valahol, és ott megtalálod a te hajód.
Egy biztos, ez pedig TE vagy!
www.pomorski.hu